A Tisza folyón igen nagy múltú halászélet folyt egészen a XX. század közepéig. A halászat ősi mesterségét halászcsaládok, -kolóniák és halásztelepülések űzték, s maga a mesterség jószerével apáról fiúra szállt. Szolnokon a Tabánban laktak a halászok, ahol két folyó, a Tisza és a Zagyva találkozása adott életteret a halászcsaládoknak. A férfiak szinte belenőttek a halászat tudományába, kamaszkorukra már mindent tudtak a folyó élővilágáról, a különböző halakról, megtanulták a halászeszközök elkészítését: tudtak hálót kötni, varsákat, szákokat készíteni különböző alapanyagokból. Ezt mind a folyó és ártere biztosította számukra. Az ügyesebbek még puszta kézzel is tudtak halat fogni! 12-15 éves korukban kerülhetett sor arra, hogy ünnepélyes keretek között halászlegénnyé avassák őket. Ezt a szép eseményt elevenítettük föl 2010 szeptemberében, amikor a „Tiszai halászat napja” keretében avattunk halászlegényeket. Egész délutánon átívelő programunk a kézműveskedéstől (hálókötés, halmotívumos játékok készítése, szövés) a halászéletről szóló történeteken át a terített ünnepi asztalig megpróbálja felölelni ezt a szép, ünnepélyes hagyományt...
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése