Elsőre bizarrnak tűnhet a párosítás, még egy folyamatosan
iskolai kapcsolódásokat kereső múzeumpedagógus fejjel is. Bár hiszek a kortárs
kifejeződések sokszínű és aktuálisabbnál aktuálisabb történeteinek szükségességében
(sőt, leginkább csak abban), mégsem gondoltam volna, hogy múzeumpedagógiai
munkám során testnevelési tartalmakat erősíthetek.
Persze ez csak kívülről nézve lehet így igaz,
belülről fordítva történt. A kötélmászás, lengés, csüngés, hintázás kiállítótérben
történő megvalósítását használtam fel a Nagy Kunszt Dzsungel című programjában, némi szabadságérzet megízlelése
céljából. Őszintén: koránt sem tudatosan. Csak azt gondoltam, ha már a művek
egyike sem a dzsungelről szól (csupán nagyon szuverén képi világú alkotókról)
akkor segíthet a hangulatfokozásban némi őserdőhang, pár növény, álcaháló,
szafari kalap az expedícióvezetőn és csüngő liánokká avanzsált tornatermi
mászókötelek. Bejött. Gyerekektől - idősekig, minden szinten. Mert a szabadság
vágya ugyanúgy nem helyszínfüggő, mint ahogyan korfüggő sem.
Éliás István múzeumpadagógus, Nagy Kunszt - Miskolci Galéria
2012. augusztus 5.
